„Gyermekkorunk jelei ott maradnak életünk helyszínein, ahogy a virág illata is ott marad a szobában, amit díszített.” (Chateubriand)
Talán nincs is olyan ember, aki visszagondolva a gyermek és fiatalkorára, iskolás éveire, ne tudna példaként említeni olyan nehézséget, amivel akkor szembesült, és ami valamilyen formában a mai napig elkíséri. Persze mondhatnánk, hogy ilyen dolgok mindenkivel előfordulnak, megtanultuk ezeket valahogy kezelni, átlendültünk rajtuk. Ez természetesen igaz. De mégis, nem segített volna-e egy-egy célzott beszélgetés? Visszagondolva a saját gyerekkoromra, iskolai tapasztalatokra én azt gondolom, bizony jó lett volna.
Megváltozott a világ, jelentősen megnövekedett a szülőként rendelkezésünkre álló információk és eszközök mennyisége. Miért is ne hívnánk ezeket segítségül, ha ily módon megkönnyíthetjük a gyermekünk és persze a magunk életét? Hiszen ők a jövő és lehetővé tenni számukra, hogy megtapasztalják azt, amikor saját erőforrásaikat felkutatva a maguk erejéből oldanak meg egy-egy nehéz helyzetet és lépnek a vágyott cél felé, talán az egyik legértékesebb dolog, amit tőlünk kaphatnak.
A megoldásközpontú kérdések segítenek a gyermekeknek és a fiataloknak felfedezni és megismerni önmagukat, nem „problémás gyerekként”, hanem erőforrásokkal bíró emberként, akinek ambíciói és lehetőségei vannak.”
És hogy milyen konkrét elvárások fogalmazódtak már meg a módszer kapcsán, arról nyilatkozzanak maguk az érintettek:
Középiskolás diákok céljai a coachinggal:
- „Figyelmen kívül tudjam hagyni a rossz megjegyzéseket, képes legyek járni valakivel és ne ijedjek meg.”
- „Nőjön az önbizalmam, főleg más diákok között.”
- „Tudjam kezelni a nehéz szituációkat.”
- „Az iskolában elégedettebbnek és nyugodtabbnak érezzem magam.”
- „Fejleszteni a munkám és a barátságaim.”
- „Képes legyek több munkát elvégezni, legyek szervezettebb, és ne ártsam magam bajba.”
- „Tartsam ellenőrzés alatt a haragomat és maradjak nyugodtabb az órákon.”
Általános iskolások céljai a coachinggal:
- „Ne aggódjak mindenért és legyek nyugodtabb.”
- „Sportoljak jobban.”
- „Legyek gyorsabb a szorzótáblában.”
- „Használjak jobb szavakat írásban.”
- „Legyek bátrabb.”
- „Többször álljak ki magamért.”
- „Összpontosítsak jobban.”
- „Segítsek többet odahaza.”
- „Jöjjek ki jobban a mamámmal.”
- „Legyek nagyvonalúbb.”
- „Szerezzek több barátot.”
- „Szólaljak meg többet az órán.”
- „Tudjak többször nemet mondani az embereknek.”
- „Kezeljem a haragomat, hogy az osztályban tudjak maradni.”
- „Mondjak többször igazat, és ne hazudjak az embereknek.”
És az eredmény:
- „A coaching igazán jó nekem, az ülések bátorítanak, és sehol máshol nem tudok így beszélni.”
- „Az segít beszélgetni a coachingon, hogy nem veszem észre, mit gondolok, amíg ki nem mondom, aztán a dolgok már jobbnak tűnnek.”
- „Ha elmondom neked, mit csinálok mostanában, akkor többet csinálom.”
- „Szeretem az üléseket, mert tudok beszélni a dolgokról. Általában magamba kell fojtani a dolgokat, de itt beszélhetek a dolgokról, a rosszakról és a jókról is.”
- „Ez adta nekem a lendületet, hogy megszerezzem azt az életet, amit elképzeltem, és magabiztosabb legyek az osztályban.”
(Forrás: Harvey Ratner és Denise Yusuf: Megoldásközpontú coaching gyermekekkel és fiatalokkal: a Brief megközelítés.)